Magas-Tátra Szoliszkó túra

Szombat reggel 1:50-kor csörgött az ébresztő óra. Mit lehet tenni, fel kell kelni a puha ágyból és készülődni az idei túraszezon első útjára... Ami szintén az utazom.com kínálatából lett kinézve... Bakancs, kaja, esőkabát és minden jó összepakolva, majd indulás Budapestre. Hajnali 5:15-kor hagytuk el a Hősök terét. Majdnem 6 órát utaztunk mire elértük a Magas-Tátránál elterülő Csorba-tót.

A Csorba-tó (szlovákul Štrbské pleso) a második legnagyobb tó a Tátra déli oldalán, a Szoliszkó-gerinc délkeleti vége alatti teraszon, a Furkota- és a Malompataki-völgy torkolata között, nem messze a Menguszfalvi-völgy torkolatától, 1346 m tengerszint feletti magasságban. A tó mellett van a Csorbató nevű klimatikus gyógyhely (település). A település a Tátra körút nyugati, a Fiatalság útja keleti végén és a Tátrai villamosvasút és a Tátracsorbáról (Tatranská Štrba) közlekedő fogaskerekű végállomásánál fekszik. Nevét az alatta fekvő Csorba faluról kapta, amelynek határában fekszik. 1930-ban Miroslav Slavík javasolta, hogy nevezzék át Slovenské pleso-nak, azaz Szlovák-tónak, de javaslata nem talált visszhangra. <wiki>

Nagyon jó időt fogtunk ki. Mindenki örült, hogy szép napfényes idő vár minket. Tudni illik az elmúlt hetek időjárása megint hatalmas károkat okozott a természetnek... ezt látni is fogjuk... Ekkor még vidáman, de kicsit elgémberedett végtagokkal elindultunk, hogy meghódítsuk ezt a csúcsot is.

Az elején már lehetett látni a vihar okozta pusztítást.

A táv alig 1/3-át vagy 1/4-ét tettük meg amikor az ég elkezdett dörögni, majd pár perc után már a villámok is megjelentek az ég és föld között.

Előttünk még gyönyörű szép ég és világosság várt ránk. Sajnos a közeledő vihar miatt a kényelmes tempóból át kellett váltani kicsit gyorsabb erőltetettebb menetre.

Itt már találkozni lehet hófoltokkal is. Ráadásul a vihar is egyre gyorsabban közeledett...

Az eső is utolért minket. Sajnos a havas részen megcsúsztam és az erőltetett menet sem tett jót nekünk ezért mi a csúcstámadást kihagytuk és a Szoliszkó menedékházban (1840m) húztuk meg magunkat pár túratársunkkal együtt amíg a többiek felmentek a csúcsra. Azokban a percekben amikben nem esett az eső még megpróbáltunk kicsit fotózni.

A visszaúton kipróbáltunk egy újabb olyan dolgot amiben még nem volt részünk... a libegő :)

Visszaérve a tóhoz még rengeteg időnk volt amíg a többiek is leértek. Most nem sikerült de legközelebb biztos feljutunk a csúcsra :)

Mindenesetre köszönünk mindent a túravezetőinknek, és reszkessenek, mert jövünk még túrázni velük :)