2013. szept. 8.

Dömör-kapu

Tibor haverunknak volt egy kis elintéznivalója Pomázon, és ha már arra felé vetette a sors, megkérdezte, hogy vele tartanánk-e. Persze, hogy erre nem lehetett NEM-et mondani!

Utána néztünk milyen lehetőségek vannak a környéken. Az időkeretbe nem sok minden fért bele. Ezért a Dömör-kapu, Skanzen és a Dunapart lett megbeszélve.
Reggeli bemelegítésként meglátogattuk a Dömör-kaput a Visegrádi-hegységben (nem a Mecsekben, mert ugye tudjuk, hogy ott is van egy ... ugye?!). Megnéztünk pár képeket, hogy kb mire számítsunk. Sajnos hasonló problémával szembesültünk, mint a Holdvilág-árokban. Kevés a víz! A száraz, csapadékmentes idő itt is megmutatta magát. Meg is őrültem volna, ha annyira ki van száradva mint a Holdvilág-árok...

Érdemes lesz ősszel visszamenni, vagy esetleg tavasszal a hóolvadás utáni időszakban. Biztos sokkal szebb és nagyobb lesz a vízeséses rész. De gondolkodom még a télben is, amikor full be van fagyva... úgyis kevés téli képeink vannak. 





Kicsit feljebb találtunk egy modern ősember barlangot. A nappali falát egy őshonos állat képe díszítette :)


2013. szept. 1.

Prédikálószék és a Vadálló-kövek

Az augusztusi hosszú hétvége 3. napján is olyan útvonalat próbáltunk betervezni amerre még nem jártunk. Így esett a választás a Prédikálószékre és a Vadálló-kövekre.

Magán az úton szinte alig lehet(ne) eltévedni, mivel végig a PIROS háromszöget kell követni... De mint mindenhol itt is vannak elágazások, más utak csatlakoznak, stb figyelni kell, hogy merre tovább... Sok helyen a jelölések sem láthatóak, és sok út van amin a favágók közlekednek. Könnyen bele lehet keveredni :)

A Prédikálószékig nem vészes az út, könnyen járható, szinte semmi erőfeszítésbe sem került. A csúcsról jól lehet látni a Dunakanyart, és Visegrádot:


Az úton többször futottunk a képeken látható építményekbe:



Pihenés után folytattuk az utunkat a Vadálló-kövekhez. Gyönyörű látvány fogadott minket ahogy lenéztünk a völgyre vagy a Dunára.





Voltak részek ahova le kellett menni, hogy még szebb látványba részesüljünk... csak a lemenő út volt kicsit veszélyesebb... nem is találkoztunk ezen a részen másokkal :)



Kicsit megpihentünk, majd folytattuk utunkat.





A túra vége a Szentfa-kápolnánál ért végett. Hála Istennek volt egy büfé... gyorsan be is vásároltunk jó hideg üdítőket :)
A túra zárásaként a Rám-szakadék újbóli végigjárását választottuk. Most későbbi időpontban értünk oda, teljesen mások voltak a fényviszonyok, sokkal szebb volt helyenként :)