2011. aug. 30.

Erdélyi barangolások 7.rész - EKE tábor

Sorozatunk utolsó részéhez érkeztünk...

Az eredeti cél amiért ilyen messze utaztunk az otthonunktól, az a XX. EKE Vándortábor volt. Ezt az évenkénti összejövetelt idén Alsójárán tartották meg. Ez egy igen eldugott kis falucska volt valahol a préri közepén :-)

2 túrára jelentkeztünk. Az egyik könnyű, míg a másik közepes besorolást kapott a szervezőktől.

Az első túrának a neve: Egres-patak völgye
Távolság: 12 km, Menet idő: 5 óra
Az első pillanatban tudomásunkra hozta a túravezető, hogy ne várjunk túl sokat a mai naptól. Nem lesznek nagy hegyek és nem lesz gyönyörű kilátás sem. Átsétáltunk a szomszéd faluba, majd követtük az Egres-patakot egy nagy völgybe. Mindenfelé tölgyek és fenyőfák vettek körül minket. És tényleg semmi látnivaló nem volt :(

Nagyon sokan voltunk, több "km" hosszan kanyarogtunk :-)


Visszafelé már csak magányosan bandukoltunk :-)

Ezen a túrán nagyon jó időnk volt, szinte végig 400°C volt. Sikerült is összeszedni egy jó kis napszúrást a visszaúton...

A második túrának a neve: Panoráma-túra
Távolság: 14 km, Menet idő: 6 óra
Sajnos a napszúrás miatt az eredetileg betervezett Ronki-szorosba vezető túráról lemaradtunk, ezért pénteken már csak erre a könnyű túrára sikerült elmenni. A túravezető ugyanaz volt mint az Egres-patak völgye túrán.
Ez a túra is a táborból indult. Keresztül mentünk mindenen, árkon-bokron, kaszálón, kukoricáson, majd kicsit később a kvarchomok bányához vezető úton (itt többször találkoztunk hatalmas teherautókkal...)
Az esős éjszaka után rendesen dagasztottuk az agyagot, mire felértük a csúcsra majdnem 1 kg sár volt a bakancsunkon.



Találkoztunk a hegytetőn egy kecskepásztorral, aki készségesen pózolt nekünk (függetlenül, hogy nem beszélt magyarul...)


Miután kifotóztuk magunkat, elővette a telefonját és megörökített minket, hogy ő is tudjon mit mesélni a kocsmában két fröccs között :-)


Ezen a túrán viszont nem volt jó időnk, szinte végig esőre állt az idő. Éppen beértünk a táborba mikor leszakadt az ég...és maradt is estig...

2011. aug. 20.

Erdélyi barangolások 6.rész - A torockószentgyörgyi vár

Torockószentgyörgyi vár
Délután ellátogattunk a szomszédos falu mögötti hegyen álló várhoz.
A lovagvárat a 13. század végén gróf Torockay Illés építette a falu melletti sziklára. A várat 1704 nyarán gyújtották fel az osztrák csapatok, mint veszélyes kuruc fészket. A leomló törmelék betemette a pincék lejáratait is, azóta ezek érintetlenek.
A vár egyébként kapcsolatban állt az összes erdélyi várral: éjszaka tűzjelekkel, nappal pedig füstjelzésekkel üzentek egymásnak. Így minden információ fél órán belül Erdély bármely részére eljuttatható volt.

A képen is látható, hogy a várhoz felfelé vezető út eléggé nehézkes. A vége felé már sziklamászói képességekre volt szükségünk. Amikor felértünk a fent lévő emberek megszólaltak, hogy: "látjuk, sikerült az offroad-os felén feljönnötök...", mivel a vár másik oldalán volt a hivatalos kitaposott út :-)


Most hogy megmásztuk a falat, el tudjuk képzelni, hogy a miért volt nehéz bevenni 1-1 ilyen várat a régmúlt embereknek....


És tényleg....ezen az oldalon lényegesen könnyebb a terep.



Mint minden esetben most is a kilátás kárpótolja az embert.



A várral szemközt található az Akasztódomb.
A hírhedt akasztódomb Torockó és a szomszédos falu, Torockószentgyörgy főteréről, valamint a várból is egyaránt látható. A domb tetején ma is látható ennek az emelvénynek a helye, ahol az akasztófa állt. Itt végezték ki mindazokat, akik szembefordultak a hatalommal. Többek között az aranycsinálók is kötélen lógtak.


Pihenés és a szokásos csúcscsoki után szépen lassan lesétáltunk a könnyebbik úton. Ugye emlékeztek, hogy a a nehezebb oldalról közelítettük meg a várat, és most hogy leértünk a másik oldalon, hirtelen eszünkbe jutott, hogy az autót a másik oldalon hagytuk.....ezért egy hosszú séta még várt ránk. De nem akartuk a teljes dombot megkerülni, ezért egy újabb offroad-os utat találtunk a sáros, csúszós, tövises bokrokkal teleültetett domboldalon.

2011. aug. 17.

Erdélyi barangolások 5.rész - Kőköz

Kőköz, avagy a torockói völgy kapuja
A Kőköz sziklacsúcsán állott a honfoglaláskori Zádkővára. Alagútrendszeréről ma is legendákat mesélnek a környék lakói. A szikla barlangjaiban bronzkori leleteket is találtak. Az impozáns méretű sziklaszoros látványa vetekszik a Tordai hasadék szépségével.

Gyönyörű volt az idő amikor megérkeztünk.


Valaki megirigyelte a régi korok kastélyait/várait, és el kezdte felépíteni a sajátját.


Pillanatok alatt hatalmas fekete felhők vették át az uralmat az égen.


De sebaj, megyünk tovább a torockószentgyörgyi várhoz.

2011. aug. 13.

Kis kirándulás

Alig jöttünk haza az 1 hetes kirándulásból, már most muszáj volt kimozdulni itthonról. A munkával teli hétköznapok után megint a közeli Gaja-szurdokba vettük az irányt.



Ez a kis béka kb 1,5-2cm volt, és a moha szálai között próbált menedéket keresni :-)


(valamikor a héten folytatjuk az Erdély sorozatot)

2011. aug. 10.

Erdélyi barangolások 4.rész - Visszatérés Székelykőről

Még néhány kép a csúcsról.



Ebéd és pihenés után újjult erővel vágtunk neki a következő szakasznak. Miután végigsétáltunk a hegygerincen a szomszédos faluba vezető ösvényen ereszkedtünk le.



A hegy lábánál szintén nem a kijelölt úton mentünk vissza Torockóra, hanem át mindenen toronyiránt :-)





A hegyen található több jellegzetes elem. Ilyen például a Kőkert. A torockószentgyörgyi gazdák ide viszik ki tavasszal a kecskéiket. A magukra hagyott állatok heteken át háborítatlanul legelészhetnek a sziklafalakkal körülvett kőkertben, mivel a hely szinte megközelíthetetlen. Vagy a Kőlyuk, amiről azt tartják, hogy ide menekültek 1849-ben a közeli Nagyenyed pusztulásakor a Bethlen Kollégium diákjai.

De ide már csak Balázsnak volt ereje felmenni.



2011. aug. 6.

Erdélyi barangolások 3.rész - Székelykő meghódítása

Székelykő
A székelykő a nevét az 1241-es tatárdúláskor kapta. Régi neve: Kengürt. Az 1128 méter magas szikla csúcsán álló vár nyugati oldala mászhatatlan meredek, ezért csak a keleti oldala volt falazva. A várat az aranyosszéki székelyek védték a tatárokkal szemben több hónapon keresztül. Vitézségükért megkapták a várat és környékét.

Mai célunk a Torockó fölé tornyosuló Székelykő.


Sose gondoltam volna, hogy valami ennyire meghatározó lesz majd az életemben (a párom után), mint a Székelykő!

A helyi emberek úgy tartják, hogy aki életében legalább egyszer nem mászta meg a Székelykő csúcsát, az soha nem találja meg élete értelmét!!!

A hegy megmászása olyan szintű tiszteletet váltott ki a természet iránt, hogy azt nem lehet elmondani, csak érezni. Ráadásul hihetetlen büszkeséget is érzek magamban, hogy megcsináltam. Főleg, hogy pár éve még a 2-dik emeletig sem jutottam lihegés és kifulladás nélkül :-) Ezek után elhiszem és átérzem azt amikor a különböző természetfilmekben mesélnek a filmesek, kalandorok a hegyek tiszteletéről. Ilyenkor tapasztalja meg az ember, hogy ki az igazi úr. És mivel sajnos az emberek nagy része nem tisztel semmit, ezért szisztematikusan tönkretesz mindent maga körül......

Reggel mikor elindultunk még eléggé szomorkás volt az idő. Nem lehetett tudni, hogy később mikén alakul az időjárás. (A Torockón töltött 1 hét alatt szinte minden éjjel volt vihar, eső, villámlás, stb., de napközben gyönyörű volt az idő...)


Még a falu határában csatlakozott hozzánk egy kutya, aki végig kísért minket egészen a csúcsig. Mindig előttünk ment pár 10-20 métert, és amikor utolértük megint előrement és fekve/ülve megvárt minket. Közös megegyezéssel Kolbász lett a neve :-)


Ahogy mentünk előre-felfelé, úgy lett egyre kisebb-távolabb a falu.


Kisebb pihenő és taktikai megbeszélés. Útközben is rendesen fotóztunk, nézegettük a köveket, növényeket. Még békát is talált Balázs :-) Majd folytattuk a mászás és közben gyönyörködtünk a kilátásban. Mint mindig most is sikerült az extrémebb úton menni, a kitaposott turistaútvonaltól kicsit beljebb a sziklás, köves szakaszon mentem fel...



Az is jól megfigyelhető, hogy az ember milyen jelentéktelen kis pont ezek az óriások között.






Végre fent vagyunk a Csúcson!!!





folyt. köv...